A nyelőcső visszereinek (oesophagus varicositas) kezelése

Májzsugorodás (májcirrózis) esetén, illetve a májvéna (vena hepatica) vagy a májkapu véna (vena portae) elzáródásakor a májon nem tud megfelelő vérmennyiség átáramlani. Ilyenkor a vér kerülő utat keres magának, úgynevezett kollaterálisok alakulnak ki. Ezek közül a nyelőcső visszér (oesophagus varix) a legfontosabb. Jelentőségét az adja, hogy amennyiben a benne lévő vérnyomás meghalad egy bizonyos értéket (12 Hgmm-t), akkor fennáll a nyelőcső visszér megrepedésének (oesophagus varix ruptura) veszélye, ami egy életet veszélyeztető vérzésként a gasztroenterológia egyik legdrámaibb sürgősségi helyzete.

A nyelőcső visszérből származó vérzés kezelése mindig erre szakosodott fekvőbeteg intézetekben történik. A beteg életfunkcióinak stabilizálását (sokktalanítást) követően az elsőként választandó kezelési mód az erre a célra kidolgozott két endoszkópos vérzéscsillapítási módszer valamelyike: nyelőcső visszér ligatio (ligáció, gyűrűzés) vagy nyelőcső visszér sclerotisatio (szklerotizáció). Előbbi esetben, ami egy elegáns gasztroenterológiai endoszkópos módszer, a nyelőcső visszereire gumigyűrűket helyeznek fel, így elzárva azokat. A felső képen sárga nyilak jelölik a gasztroszkóp végére felhelyezett henger alakú műanyag toldalékra kifeszített gumigyűrűket és fehér nyilak a nyelőcső visszereket. A második kép az első gumigyűrű felhelyezését követően készült, fehér nyíl mutatja az elzárt gömbölyded nyelőcső visszeret. A harmadik kép a gumigyűrűk felhelyezése után a nyelőcső lumenébe domborodó elzárt oesophagus varixokat (fehér nyílak) mutatja. A nyelőcső varix sclerotisatio esetében a nyelőcsőben lévő visszerekbe és közvetlen közelükbe érelzáródást, trombózist, hegesedést okozó anyagot fecskendeznek be. Ez látható az alsó fényképen, ahol sárga nyíl mutatja az oesopagus varixba szúrt fehér színű szlkerotizáló tűt. A nyelőcső visszér ligatio és sclerotisatio után is néhány nappal fekélyek alakulnak ki a nyelőcső visszereken, majd ezek hegesedéssel gyógyulnak, így csökkentve a további varix rupturák, vérzések esélyét. Szakmailag indokolt esetekben a vérzés csillapítása a nyelőcsőbe levezetett speciális szondával (Sengstaken-Blakemore, Linton) vagy gyógyszerrel (terlipressin, szomatosztatin, oktreotid) történik. Az oesophagus varix ruptura szondával történő vérzéscsillapítása rendkívül kellemetlen a beteg számára, ezért háttérbe szorult. A gyógyszerrel történő vérzéscsillapítással kapcsolatban nagyon jó eredmények láttak napvilágot, ennek ellenére egyelőre csak kiegészítő kezelésként alkalmazzák a nyelőcső visszér rupturából származó vérzés esetén (pl. ha endoszkópos vérzéscsillapításra az oesophagus varix rupturát követően több órával kerül sor vagy az endoszkópos kezelés nem bizonyul elégségesnek).

A nyelőcső visszér vérzését megelőző (profilaktikus) kezelés indokolt azon betegek számára, akiknek már kialakultak az oesophagus varixai, de még nem véreztek és azoknak is, akiknek már volt vérzésük és sikeres vérzéscsillapításon estek át. Ez részben gyógyszeres, részben endoszkópos kezelésből áll. A nyelőcső visszér rupturából származó vérzés megelőzésére a portális nyomást (a májkapu véna nyomását és így a nyelőcsővisszerek nyomását is) csökkentő propranolol a legalkalmasabb gyógyszer. Tabletta formájában, szájon át kell adni, olyan adagban, ami a kezdeti szívfrekvenciát 25 %-al csökkenti. Minden betegnek adni kell, akinek a nyelőcső visszerei még nem véreztek, de a visszerek átmérője és külleme (pl. lila pontok) előrevetítik a vérzés lehetőségét. Azoknak a betegeknek, akik már átestek oesophagus varix rupturán, szintén adni kell propranololt, de esetükben az endoszkópos vérzéscsillapító beavatkozásokat addig kell ismételni, amíg a nyelőcső visszerei eltűnnek vagy átmérőjük annyira lecsökken és faluk megvastagszik, hogy nem jelentenek már vérzésveszélyt. A nyelőcső visszér ruptura szempontjából magas rizikójú, de még nem vérzett betegek esetében is szóba jön a propranolol kezelés mellett a nyelőcső visszerek profilaktikus endoszkópos ligácója, illetve szklerotizációja.